– Ami megszállta Palmer Eldritchet – mondta a lány –, amivel szemben állunk, az hozzánk képest felsőbbrendű, és mint mondod, nem ítélhetjük el és nem érthetjük meg a szándékait vagy tetteit; titokzatos, túlmutat rajtunk. Csakhogy én tudom, hogy tévedsz, Barney. Ha valami üres kézzel áll, az nem lehet Isten. Csak egy lény, amit egy nála magasabb rendű erő hozott létre, mint minket. Istent viszont nem úgy hozták létre, és Isten nem értetlen

– Éreztem rajta az isteni jelenlétet – mondta Barney. – Ott volt. Főleg abban a pillanatban, amikor Eldritch fellökött, gondolta, amikor igyekezett rávenni, hogy én is próbálkozzam.
– Hát persze – értett egyet Anne. – Azt hittem, ezt már érted. Ő mindnyájunkban benne van, egy olyan magasabb rendű létformában pedig, amiről beszélsz, még inkább manifesztálódik.

De… hadd meséljem el a macskás viccet. Nagyon rövid és egyszerű. Vendégség, a háziasszony egy szép kis két és fél kilós bélszínt tett a konyhában a kredencre, hogy majd megsüti, de addig is a nappaliban tereferél a vendégekkel, iszogatnak satöbbi. Aztán elnézést kér és kimegy a konyhába megsütni a bélszínt… ami eltűnt. A sarokban pedig a család macskája elégedetten mosdik.
– A macska megette a bélszínt – véli Barney.
– Gondolod? Bejönnek a vendégek és tanakodni kezdenek. A bélszín eltűnt, mind a két és fél kiló, a macska meg ott ül, látszólag vidáman és jóllakva. Mérjük meg a macskát, mondja valaki. Ittak már párat, hát jó ötletnek találják. Átmennek a fürdőszobába, és megmérik a macskát a mérlegen. Pontosan két és fél kiló. Mind megnézik, és valaki azt mondja: „Jól van, ennyi. Itt a bélszín.” Elégedettek, hogy tudják, mi történt, megvan az empirikus bizonyíték.

Aztán egyiküknek lelkiismeret-furdalása támad, és értetlenül mondja: „De akkor hol a macska?”

– Hallottam már ezt a viccet – mondta Barney. – Különben sem látom, mi köze bármihez is.
– Ebben a viccben fogalmazódik meg legtökéletesebben az ontológia problémája. Ha elég sokáig töprengsz rajta…
– Egy fenét – vágott közbe mérgesen a férfi. – Két és fél kilós macska, hülyeség…